Az elődeink már a 18. században a legügyesebb bányászok közé tartoztak. Az opál hála a legmagasabb nemesség ékszerviseleteinek, széles körben híressé vált. Opállal díszített koronaékszerek tulajdonosának lenni vívmánynak számított és csak a leggazdagabb családok engedhették meg maguknak. Az opál széles körben kedvelt volt a tulajdonságainak és behatásának hála. Úgy hitték, hogy erősíti a legerősebb erényeket és előhívja a szerelmet. Kizárólag jószívű emberek képesek viselni, mert az opál erősíti az érzéseket és gondolatokat.

 

A Szlovakiai opálbányák régi megnevezései – Dubnyiki bányák, Opálbányák a Dubnyikban, a 19. század 2. felében használatos volt a Vörösvágás – Dubnyiki opálbányák is ( A Vörösvágás – dubnyiki opálbányák, illetve a Vörösvágás Dubniker Opalgruben) [5]. A térség Szlovákia keleti részén, Eperjes (Prešov) mellett, Aranybánya (Zlatá baňa) és Vörösvágás között terul el. A bányák a legöregebb opálbányák a világon és az egyetlenek a kontinensünkön.  Az első írásos bejegyzés Vörösvágásról [6] az opállal kapcsolatban 1409-ből származik. A bányák világszerte már a 16. végétől ismertek voltak a benne termelt opálnak hála. A legnagyobb kinyert opál „Harlekýn“ [7] névre halgat, súlya 594g, 1775-ben találták és 700 000 holland gudelnre becsülték fel. Napjainkban a Bécsi Természettudományi múzeumban található. A Szlovákiai opálbányák egészen a Mexikói és Ausztrál lelőhelyek felfedezéséig a 19. században az egyetlen bányászott területnek számított a világon. A Libanka és a többi bányatelken a háború utáni recesszió és a rossz gazdasági eredmények kovetkezményeiként 1922-ben befejezték a termelést. A kitermelés a 1923.10.16-i  311/62/32844/Úsp./C/23 számú rendelet által volt leállítva (Az állami Sóvári igazgatóság Sóváron). Az opálbányák fő személyiségei voltak: Vécsey József gróf (a Kassai közigazgatás elnöke), Anton Schwarz, Johann Möhling akik a kutató munkák térképeit alkották a Libankán és a környező bányatelkeken, Leopold A

nton Ruprecht, Szentiványi Márk és megbízotja Neumánny Peter, akik az első bérlők között voltak, Rumpler József bánya bérlő, Fejérváry Gábor bérlő 1830-1845 között. Az opálbányák a  leghíresebb korszakukat Samuel Johann Nepomuk Goldschmidt családja általi bérlete alatt élték. Az bányák történelmét egészen 1922-ig egy fontos Szlovák történész, muzeológus és a tudomány populizátora Štefan Budkovič rögzítette a Szlovák nemes opál töténelme a Dubnyik-ból nevű konyvéből. Az opálbányák aranykorát Vörösvágás mellett a József táro rekonstruált portála emlékezteti.

A régi bányaművek 1922-ben voltak bezárva így az opál bányászata is megszűnt.

Egészen 2012-ben volt újraindítva a bányászat és 2015-ben lettek a bányaművek megnyitva a nyilvánosság számára. Pontosan ezekben a bányaművekben volt felfedezve a legnagyobb és legértékesebb nemes opál a világon – a Harlekýn, amely jelenleg a Természettudományi múzeumban van elhelyezve Bécsben.

A folyosók teljes hossza cca 24 km 17 horizonton (szinten) amelyből 5 elvan árasztva. Az elárasztott horizontokon professzionális technikai búvárkodás is lehetséges.

Jelenleg a bányaművekből 1,2 km látogatható miközben a tárlat cca. 45-60 percig tart. A látogatóknak lehetőségük nyílik az opálminták, különféle ásványok, bányászatban használatos világítótestek, csillék és 100 évvel ezelőtti bányászok által haznált eszközök megtekintésére.